Remete Szent Antal apát (†356) emléknapja: az egyiptomi sivatagban követte az Urat, és sok szerzetes atyja lett.
A zsidók és keresztények közötti párbeszéd napja
Zsid 4,1–5,11. „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától”
1Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak! (Zsolt 95,11) 2Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesültek hitükben azokkal, akik hallgattak rá.
3Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondta:
Ezzel fejeződnek be ugyanis a világ teremtésének művei.»Amint megesküdtem haragomban:
Nem mennek be az én nyugalmamba!«
4Mert egy helyen így szól a hetedik napról: »És Isten elnyugodott minden munkájától, melyet végzett«. (Ter 2,2G) 5Ugyanígy ezen a helyen is: »Nem mennek be az én nyugalmamba!« (Zsolt 95,11}<fs)
11Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba, nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.
(Zsolt 95,11)
A keresztényekre leselkedő kísértés, amelytől a levél írója óvni kíván minket, hasonló ahhoz, amely a Kánaán kapujához ért zsidó népre várt: hogy hátramaradunk, és nem lépünk be az ígéret földjére, vagyis meghátrálunk Isten szeretete elől, nem engedjük az ölelésébe vonni magunkat. Pedig éppen ez az örömhír, amelyet átadni az Úr eljött az emberiséghez. És az új korszakban, amelyet Jézus indított el, ez még világosabb: azért jött le a földre, hogy szeressen minket. Nem elég, hogy nem vesz el tőlünk semmit, hanem mindent nekünk ajándékoz. Mondhatnánk úgy, hogy ő sem „késlekedik”, éppen ellenkezőleg, lejött közénk, hogy az életét ajánlja fel értünk. Ezzel szemben bennünk ott van a kísértés, hogy „ne menjünk be a nyugalmába”. Gyakran félünk attól, hogy az Úr átöleljen minket, nem engedjük, hogy szeressen, inkább választjuk az egyedüllét szomorúságát. A levél írója szerint ez a viselkedés engedetlenség, ami arra vezet, hogy inkább saját magunkat szeretjük, nem pedig azt a nyugalmat, amelyet Isten kínál nekünk. Bölcs dolog, ha beismerjük, hogy félünk átengedni magunkat Isten megújító erejű szavának, irgalmának. Ezért Jézus elénk jön, és azt mondja: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28) Az Egyház, a testvérek közössége már most megéli a pihenés, „nyugalom” napját, a „hetedik napot”, amikor Isten szeretettel uralkodik mindenki felett. A levél írója okkal buzdítja a híveket, hogy sietve lépjenek be a nyugalom idejébe és helyére: „Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.”
A Szent Kereszt imádsága
