Mahatma Gandhi halálának évfordulója: 1948-ban, Újdelhiben ölték meg.
Vele együtt emlékezzünk mindazokra, akik az erőszakmentesség nevében a békéért munkálkodnak.
Zsid 10,19–25. Buzdítás arra, hogy Krisztuson keresztül közeledjünk Istenhez
19Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: 20ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. 21Miután van főpapunk Isten háza fölött, 22járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. 23Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –, 24és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, 25ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.
A Jézusról mint főpapról szóló elméleti fejtegetés lezárása után a szerző felhívja a hívek figyelmét az ebből levonható következtetésekre. A Krisztus testével való egyesülés által mi is bebocsátást nyerünk abba a szentélybe, ahová ő belépett. A Krisztus testével való egyesülés ugyanis az Istennel, tehát a testvérekkel való közvetlen egyesülést jelenti. A szerző a „parrézia” kifejezést használja, amelyet a „nyíltság” vagy az „őszinte szív” kifejezéssel fordíthatunk le. Az ókori görög világban a „parrézia” joga azt jelentette, hogy egy város teljes jogú polgára legyen valaki, és nyíltan, szabadon felszólalhasson. A hívők közösségében azt jelenti, hogy szabadon, közvetítők nélkül fordulhatunk Istenhez, és teljes gyermeki bizalommal beszélgethetünk vele. Ez az az út, amelyet Jézus megnyitott előttünk, és a levél is arra biztat, hogy félelem nélkül járjunk rajta: „Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.” Közösségben élni, a testvéri közösséggel együtt részt venni a szentmisén, megélni a szegények iránti szeretetet, az elkötelezettséget, hogy mindenki élete nyugodtabb, szebb legyen: ezt jelenti az az út, amelyet Jézus megnyitott előttünk. Ezért buzdítja a levél szerzője a híveket, hogy kölcsönösen biztassák egymást a szeretetre és arra, hogy legyenek nagylelkűek a jó cselekedetekben. Aki pedig nem vesz részt a közösségi összejöveteleken, annak tudnia kell, hogy ily módon eltávolodik a szentélytől, sőt, magától Istentől. Az aposztázia, vagyis a hitelhagyás veszélye nem annyira elméleti kérdés, mint inkább a szív dolga. Fontos megértenünk, hogy az eltávolodás nem az egyik pillanatról a másikra következik be. Azzal kezdődik, hogy elmaradozunk az összejövetelekről, hallgatunk, mígnem lassacskán megszakítjuk a többiekkel való közösséget. Így aztán – figyelmeztet a levél (10,29) – odáig juthatunk, mint aki „lábbal tiporja az Isten Fiát”, és „kigúnyolja a kegyelem Lelkét”.
Imádság az egyházért
