1Jn 2,29–3,6. Aki Istenben marad, nem vétkezik
A szeretet – az agapé – a keresztény élet lényege, mert ez maga Isten lényege. Aki szeretetben él, az Istentől származik. Az apostol jól tudja, hogy szavaival Isten titkának szívéhez vezetett bennünket, és arra bátorít, hogy szemléljük ennek lényegét: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” Isten szeretete miatt, amely megvált bennünket a bűntől és a haláltól, a keresztények mintegy „érthetetlenek” lesznek az e világi mentalitás számára. Az evangéliumnak ugyanis van egy olyan elfojthatatlan dimenziója, amely teljesen idegen a világban uralkodó önző szemlélettől, és amely a tanítványoktól hősies tanúságtételt kíván. Isten szeretete ugyanis teljesen ingyenes, tehát semmiféle határt nem ismerő szeretet, és ez még az ellenségek tekintetében is így van. Egy olyan világban, ahol az önérdek követése és a haszonszerzés bálványozása vitathatatlan parancsolat, az evangélium csakis botrányként hangozhat. Az Egyház történetében mindig voltak olyan keresztények, akik tanúságot tettek a szeretet hősiességéről, akár vérük ontása árán is. De eljön majd az idő, amikor a szeretet győzelme mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mindeneken felülkerekedik, és a keresztények – akik ma még csak tükör által, homályosan látnak – látni fogják Urukat, „amint van”, ahogyan János írja, felidézve bennünk Pál apostol korintusiaknak írt szavait: „színről színre” (1Kor 13,12).
Karácsonyi imádság
