Imádság a keresztények egységéért, különös tekintettel a protestáns egyházakra és egyházi közösségekre (evangélikus, református, metodista, baptista, pünkösdi és evangéliumi).
Boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa emléknapja
Zsid 7,1–3.15–17. Jézus áldozata egyedülálló és megismételhetetlen
1Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. 2Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya; (Ter 14,17-20) 3apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké.
15Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad, 16aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint.
17Mert így szól a tanúságtétel:
»Te pap vagy mindörökké
Melkizedek rendje szerint«.
A mai szakaszban a levél írója megindokolja, miért kötődik Jézus papsága inkább Melkizedekéhez, mint a levitákéhoz, amely Áronnal és utódaival öröklődött. A 4. és a 14. vers között (amit ma nem olvastunk) elmagyarázza, hogy Jézus miért Melkizedekhez, nem pedig Áronhoz kapcsolható. Melkizedeket olyan emberként állítja elénk, mint aki Izrael történetén „kívüli” szereplő, mint aki Isten ígéreteinek és Krisztus papságának az előfutára. Jézus – amint a levél szerzője kiemeli – egy „más pap” (15. v.) szerepében jelenik meg, nem Izrael Árontól származó papjainak egyike. Jézus papsága örök, mert nem emberi, hanem isteni utódlás által jött létre, ahogy a 110. zsoltár megénekli: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Jézus az emberiség papja, egyetemes pap, az egész emberiségért jött el. És mind együtt papok, királyok és próféták népe vagyunk Krisztus egyedülálló áldozata által, aki saját isteni életének részeseivé tett minket. Az Isten által kiválasztott szent nép testvéri közösségére lettek bízva Isten ígéretei a föld népeinek: papok vagyunk tehát, mint a keresztséggel belénk költöző isteni élettel való egység eszközei; királyok vagyunk, mert kegyelme által megkapjuk az Úr uralkodói erejét; és próféták vagyunk, akik arra kaptak meghívást, hogy az értünk meghalt és feltámadt Krisztus örömét adják tovább.
Imádság a szentekkel
