A Gergely-naptárt
követő ortodox egyházak ma ünneplik Urunk születését.
1Jn 3,22–4,6.
Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e!
János így foglalja össze a hívő ember életét: rábízza magát
Istenre és a Fiúra, a földre született Jézusra. A szeretet Lelke, amelyet az
Atya és a Fiú öntött a tanítványok szívébe, arra vezeti majd őket, hogy
szeressék egymást: „Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk
adott.” A keresztény ember megkülönböztető jegye, hogy a Názáreti Jézusban
marad: „Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el,
Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való.”
A „testben” kifejezéssel az apostol az emberi létállapot gyengeségére utal,
arra a velünk született esendőségre, amit Jézus a legmesszebbmenőkig magára
öltött, hogy megváltsa azt. Valóban hatalmas Isten szeretete az emberek iránt:
gyengévé lett velünk, akik gyengék vagyunk, hogy elvezessen minket az
üdvösségre. A gyenge testi lét vállalása minden bizonnyal botrány azoknak, akik
azt gondolják, hogy az üdvösség az ember erejétől, világi hatalmától és
gazdagságától függ, vagy attól, hogy elboldogul-e egyedül, anélkül, hogy
szüksége lenne bárki segítségére, akár Isten segítségére. Isten a kereszt
végsőkig fokozott gyengeségének magasából váltott meg minket. Jézus keresztje
az élet és üdvösség forrásává lett mindenki számára. A keresztet elfogadva a
keresztények megtanulnak úgy szeretni, ahogyan Jézus szeretett: életét adva
másokért, elmenve egészen a végsőkig.
Karácsonyi imádság
