A csodatévő Fekete Krisztus ünnepe (Esquipulas, Guatemala). Közép-Amerikában mindenütt tisztelet övezi.
Zsid 2,14–18. Jézus pap és áldozat
14Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, 15és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. 16Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel. (Iz 41,8-9) 17Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. (Zsolt 22,23) 18Mivel ő maga is elszenvedte a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.
Jézus nemcsak példaértékű pap, hanem „főpap”, a legnagyobb, mert „nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel”. Az embereket karolta fel, gyógyította betegségeiket, meggyógyította gyengeségüket, vigasztalta megfáradt szívüket: ő valóban egy „irgalmas főpap”. Úgy akarta, hogy közös legyen „a testük és a vérük” az emberekkel, osztozva velük mindenben: ő is szenvedett az éhségtől és a szomjúságtól, ahogyan a szegények, őt is bántották, mint az igazságért üldözötteket, őt is bebörtönözték, mint a foglyokat. Igen, „mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek” – írja a levél szerzője. Jézus, akit ártatlanul keresztre feszítettek, a keresztet áldozati oltárrá tette, amelynek főpapja és áldozata volt. Magával vitte a keresztre az emberek bűnét, és amikor megbocsátott azoknak, akik meggyilkolták, az egész emberiségnek megbocsátott: felajánlotta magát áldozatul, hogy „kiengesztelje a nép bűneit”. Egy igazán nagy és határtalan szeretet misztériuma ez: a keresztre feszített Jézus ahelyett, hogy megátkozta volna, az áldás helyévé tette a keresztet mindenki számára. Erről az oltárról Krisztus, a főpap cselekszik a népért, megbocsát, és új törvényt ajánl az embereknek: nem a bosszú, hanem az irgalmasság és a megbocsátás törvényét. Jézus, akinek „minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez”, részesévé válik legnagyobb gyengeségüknek, a halálnak. Adjunk mindig hálát a szeretetnek ezért a nagy misztériumáért, és maradjunk mindig kapcsolatban vele, aki lejött közénk, hogy az élete részesévé tegyen minket.
Imádság a szentekkel