Kezdődik az imahét a keresztények egységéért; emlékezzünk meg különösen a Katolikus Egyházról.
Zsid 4,12–16. Minden kétélű kardnál élesebb
12Mert
Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol
és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s
megítéli a szív gondolatait és szándékait.
13Semmiféle
teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és
nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.
14Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.
15Mert
nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink
iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést
szenvedett, bűn nélkül.
16Járuljunk
ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és
kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
A Zsidóknak írt levél szerzője, ez a különleges igehirdető Isten szavát dicsőíti, amely „eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit”. Isten szava sokkal jobban megért minket, mint amennyire mi megértjük saját magunkat. A hívő ember ezért arra kapott meghívást, hogy bízza rá magát, ha saját szívének mélységeibe akar látni. A Szentírásban ugyanis maga Isten szól az övéihez. Amikor Isten szavát hallgatjuk, amikor magunkévá tesszük, akkor átjárja a lelkünket, és elvágja, megosztja azt, mert láttatja velünk a rosszat, amit teszünk, és a jót, amire nem törekszünk. Aki azonban elfogadja, hogy Isten szavának tanítványa legyen, és megváltoztatja az életét, hogy összhangba kerüljön Isten érzéseivel, az irgalmasságra, megbocsátásra és nagy örömre talál, barátságra Istennel és a testvérekkel. A szakasz második részében az igehirdető egy olyan kijelentést tesz, amelynek célja, hogy lelket öntsön a keresztényekbe, akik életük nehéz időszakát élik, mert a környezetük nagyon ellenséges az evangéliummal szemben. Jézus jól ismeri a nehézségeinket és a gyengeségeinket, mert „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt”. Irántunk való együttérzése abból fakad, hogy eljött közénk, hogy velünk lakjon, és saját testében élte meg gyengeségünket, amit együttérzése által magával vitt saját testében a mennybe.
Előesti imádság
