Pál apostol damaszkuszi úton történt megtérésére emlékezünk.
Ma van Ananiás emléknapja is, aki megkeresztelte Pált, hirdette az evangéliumot, és mártírhalált halt.
Ma zárul az imahét a keresztények egységéért; emlékezzünk meg különösen az ázsiai és óceániai keresztény közösségekről!
ApCsel 9,1–22. Pál megtérése
1Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz,
2és
levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve
Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál
ennek a tannak a követői közül.
3De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.
4Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
5Erre ő megkérdezte: »Ki vagy te, Uram?« Az így felelt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!
6De kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.«
7A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem.
8Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.
9Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit.
10Volt
Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így
szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!«
11Az
Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába,
keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp
imádkozik,
12és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.«
13Ananiás azonban azt felelte: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.
14Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.«
15De
az Úr azt mondta neki: »Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem,
hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt.
16Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.«
17Erre
Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul
testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton,
amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.«
18Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett,
19azután ételt vett magához és megerősödött.
Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak.
20Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
21Mindazok
pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: »Nem ez az, aki
Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták,
és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?«
22Saul
azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi
zsidókat, és bizonyította előttük, hogy Jézus a Krisztus.
Pál megtérése az Újszövetség egyik legismertebb története. Lukács azzal akarja hangsúlyozni fontosságát, hogy háromszor beszéli el, hogyan változott meg Pál élete, és hogyan vált a feltámadt Jézus tanújává, Isten szavának apostolává. Mit is jelent a mi számunkra megemlékezni egy megtérésről, egy változásról? Gyakran azt vesszük észre magunkon, férfiak és nők egyaránt, hogy szeretjük a megszokott dolgokat. A változások viszont inkább megijesztenek, annyira kötődünk a jelenhez, s annyira bizonytalannak és félelmetesnek érezzük a jövőt. De Pál története éppen az evangélium rendkívüli erejéről beszél, amely megváltoztatja és állandó változásra ösztönzi a szíveket. Mindannyiunkat arra hív, hogy ne törődjünk bele a jelen helyzetbe, hanem engedjük, hogy Isten szava egy általa előkészített jövő felé vezessen bennünket. Pál – megtérése előtti nevén „Saul” – erős, tekintélyes ember volt. Ahogyan ő maga mondja később: „buzgó követője a hagyománynak”, vagyis a saját meggyőződései, a saját elgondolásai adták az erejét. A Jézussal való találkozásban a damaszkuszi úton megtapasztalja saját korlátait, törékenységét és azt, hogy szüksége van másokra. A megtérés, a változás soha nem egy egyszeri esemény következménye, hanem egy folyamat. És jelentőségteljes az a tény is, hogy Pál épp a damaszkuszi közösségen keresztül fedezi fel, ki is az a Jézus, akit ő korábban üldözött. Senki nem képes önerőből a megtérésre. Minden hívőnek szüksége van egy közösségre, amely mellette áll, testvérekre, mint Pálnak volt Ananiás, akik befogadják és segítik őt. Így érti meg az apostol azt a nagy igazságot, amelyet aztán nekünk is elmond a Korintusiaknak írt második levélben: „…amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” Vagyis erő van a gyengeségben – amelytől pedig gyakran megijedünk, és amelyet el akarunk távolítani magunktól –, mert rajta keresztül képesek vagyunk megtapasztalni Isten szavának erejét, amely reményt, barátságot és szolidaritást ébreszt, és amelynek jeleit magukon viselik azok, akik megélik és hirdetik ezt az Igét.
Előesti imádság
