1Jn 5,5–13. A hit: tanúságtétel Istenről
Közvetlen kapcsolat van a hit, a szeretet és az evangélium követése között.
A keresztények pedig – Jézus példájára – ezzel a hittel győzik le a világban
jelen lévő gonoszt. János megjegyzi, hogy Jézus szeretetét a víz és a vér tárta
fel: ezzel a két képpel az apostol Jézus Jordánban való megkeresztelkedésének
és kereszthalálának napjára utal. A szeretetnek ezt a misztériumát – amely maga
Jézus – a Szentlélek tette köztünk jelenvalóvá: ez a szeretet megszabadít
bennünket a magányosságtól, és részesít Jézus misztériumában. A Szentlélek az
az erő, amelynek működése lehetővé teszi, hogy megízleljük a Szentírás
lelkiségét, amely a szent liturgiát ünneplő papi néppé tesz bennünket, ami erőt
ad nekünk, hogy megváltoztassuk a világot. A Szentlélek magának Jézusnak a
szeretetét költözteti szívünkbe. János pedig – mintha csak a keresztényeket
akarná megnyugtatni az evangéliumi szeretet szépsége felől – fölidézi, hogy
Isten parancsai nem nehezek, nem roppantják meg az életet. Éppen ellenkezőleg:
megszabadítanak az önszeretet szolgaságából, a világ divatjainak való
alárendeltségből. Jézus szavai jutnak eszünkbe, amikor így fordult az őt követő
sokasághoz: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet
hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok
tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek
nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28–30) János a
levelével mintha Jézus e szavait visszhangozná, és figyelmeztet, nem azért
kaptuk az evangéliumot, hogy teherként nehezedjen életünkre, hanem hogy
megszabadítsa azt a gonosz ösztönös cselekedeteitől, és segítsen, hogy már most
teljes életet éljünk a feltámadt Jézussal.
Karácsonyi
imádság
