Nagy Szent Vazul (†379), Cezárea püspöke, a keleti szerzetesség atyja és Nazianzi (Nazianzoszi) Szent Gergely (†389) egyháztanító, konstantinápolyi pátriárka emléknapja.
Jn 2,22–28. Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek
János apostol megerősíti a Lélekről, hogy „igaz, nem hazugság”. Jézus már a tanítványaihoz intézett búcsúbeszédében ezt mondta: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26) „Felkentnek” maradni ezért annyi, mint hűnek maradni Isten szavához, amit kezdettől fogva kaptunk, és ami új életre szült bennünket. Az üdvösség elsősorban nem a végrehajtott cselekedetektől függ, hanem attól, kitartunk-e Isten szavában, amely új életre teremtett bennünket, és így a közösségben, amelyben új életre teremtettünk, s amely gondoskodott a növekedésünkről. A közösségben maradás fizikai, konkrét, létfontosságú valóság, mely szeretetkapcsolatokat, bevonódást jelent: nehéz szeretni egymást, ha nem találkozunk, nem járunk egymáshoz, nem segítjük egymást, nem együtt élünk. Természetesen nem csak a fizikai megmaradásról van itt szó. A Szentlélek, Isten Lelke kell hogy erre a maradásra vezessen, és ez abból áll, hogy hallgatjuk Isten szavát, engedelmeskedünk neki, imádkozunk, egymás testvérei vagyunk, elkötelezetten hirdetjük az evangéliumot, és nagylelkűen szolgálunk, hogy növekedjen a testvériség mindenkivel. Aki lélekben, azaz értelmével, szívével és testével, az evangéliumnak való engedelmességgel megmarad a közösségben, az Istenben marad meg. Ebben áll az „örök élet”, amely soha véget nem ér, s amelyet még a halál sem tud lerombolni.
Karácsonyi imádság
