Zsid 10,1–10. Áldozatot és felajánlást nem kívánt
1Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják. 2Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? 3De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre. 4Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
5Ezért mondta, amikor a világba jött:
»Áldozatot és ajándékot nem akartál,
de testet alkottál nekem;
6az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.
7Akkor azt mondtam: Íme, eljövök –
a könyvtekercsben meg van írva rólam –
hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!«
A levél írója visszavezet minket a keresztény misztérium középpontjához: nem az ment meg minket, ha egyre több áldozatot mutatunk be, hanem egyedül Krisztus áldozata. Üdvösségünk oka az a szeretet, amely odáig vitte Jézust, hogy életét adja értünk, egészen a kereszthalálig. Már a zsoltáros is utalt erre, megjövendölve Jézus megtestesülését: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem.” (Zsolt 40, Káldi-Neovulgáta) Ez Jézus eucharisztikus testére utal. Pál apostol is úgy mutatja be az Eucharisztia ünneplését, mint az Úr halálának és megváltó erejének hirdetését (vö. 1Kor 11,26). A régi áldozatok nem mentettek meg a bűntől, mert nem alakították át az emberek szívét, viszont amikor részesülünk Krisztus „testéből” az Eucharisztiában, akkor ez átformálja a hívőket Krisztus testévé, aki feltámadva Isten jobbján foglalt helyet. Ahogy az apostol írja: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) Jézus pedig mennyei trónjának dicsőségéből várja, hogy „minden ellenségét lába elé tegye zsámolyul” (vö. Zsolt 110,1). A halálból való feltámadásával Jézus örökre legyőzte a halált és a gonosz fejedelmét. Mi pedig vele egyesülve várjuk, hogy teljességében megnyilvánuljon a győzelme. S valahányszor a keresztény közösség egybegyűlik az Eucharisztia körül, ezt a győzelmet ünnepli. Ugyanakkor tudjuk, hogy még csak várakozunk a „tökéletességre”, melyre meghívást kaptunk: a Krisztussal és a testvérekkel való teljes közösségre. De már most megtapasztaljuk ennek első gyümölcseit, miközben várjuk a szeretet kiteljesedését.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
