Jn 3,7–10. Aki Istentől született, nem vétkezhet
János már az evangéliumában is leírta Jézus szavait a sátánnal kapcsolatban: „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Nos, Jézus azért jött, hogy megszabadítson a gonosz hatalmától, amely a bűnre ösztönöz minket. Az apostol jól tudja, hogy a bűn továbbra is jelen van a keresztények életében, sőt magától értetődő, hogy ez így van. A tanítványok azonban választhatják azt is, hogy az igazságosságot gyakorolják. Ez viszont csakis akkor lehetséges, ha megmaradunk a Jézussal való kapcsolatban, benne, az ő szeretetében élünk. Aki megmarad a Krisztussal való kötelékben, azt az ő éltető ereje, szeretete táplálja, és így képes jó gyümölcsöket teremni. Eszünkbe jut János evangéliumából a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde (Jn 15,1–5). Az apostol nem azt akarja mondani, hogy a keresztények nem esnek bűnbe. De ha megőrzik szívükben Isten szeretetét, már gyökerestül legyőzték a gonoszt, közösségben élnek Istennel és a testvérekkel. Ezért „nem vétkezhetnek”. Habár mind bűnösök vagyunk – és valóban azok vagyunk –, mégis megmarad bennünk egy „isteni csíra”, amely a szeretet útján vezet. Mindazok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő szeretete Szentlelke által bennük marad – hangsúlyozza János. A Szentlélek pedig segít betölteni Isten műveit. Isten gyermekei ezért különülnek el a gonoszság fiaitól. Azok ugyanis nem gyakorolják az igazságosságot, nem tartják meg azt az egyetlen parancsolatot, a szeretet parancsát, amely kötelékbe kapcsol bennünket Istennel és testvéreinkkel. A valódi igazságosság a szeretetben mutatkozik.
Karácsonyi imádság
