Zsid 10,11–18. Krisztus áldozatának hatékonysága
11Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket;
12ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül,
13arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék.
(Zsolt 110,1)
14Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt:
16»Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat,
(Jer 31,33G)
17és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem«.
(Jer 31,34G)
18Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.
A Zsidóknak írt levél szerzője ismét hangsúlyozza, hogy az üdvösség nem rituális áldozatok vagy szabályok betartása által érhető el. A keresztény misztériumban nem az ember az, aki önnön erőfeszítései által feljut Istenhez. Éppen az ellenkezője igaz: Isten jön le a földre, hogy megváltsa az embert a szolgaságból, amelyben él. Az üdvösség teljes egészében Isten és a Fiú műve, aki annyira szeretett minket, hogy életét adta értünk. Azt kéri tőlünk, hogy fogadjuk be ezt a szeretetet, amely olyan nagy, hogy a saját vére ontásáig megy, hogy megváltson minket. A keresztről jön az üdvösségünk. Isten szeretetének csúcspontja mutatkozik meg előttünk benne. Az a halál megváltotta a világot. S annak okán Jézus „örökre helyet foglalt az Isten jobbján”, ahogy a levélben olvassuk. Jól visszhangozza ez Pál apostol Filippieknek írt levelének himnuszát: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,8–10) A levél szerzője maga is emlékeztet arra, hogy az Úr Jézus a mennyei dicsőség trónjáról várja, hogy ellenségei zsámolyul boruljanak le lábai elé (Zsolt 110,1). Halálával és feltámadásával örökre legyőzte a gonoszság fejedelmét. És a meghalt, de feltámadt Jézus emlékezetét megülni összegyűlt keresztény közösség – különösen az Eucharisztia bemutatásakor – ezt a győzelmet éli meg. Tudjuk azonban, hogy még várnunk kell a „tökéletességre”, amire a meghívásunk szól, de az út véglegesen eldőlt: aki részesül Krisztus testéből, már elérte az üdvösséget.
Imádság a szentekkel
