A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a betegekért imádkoznak.
Zsid 1,1–6. Isten úgy döntött, hogy a Fiában szól hozzánk
1Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
2ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
3s
aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent
fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást
szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban.
(Zsolt 110,1)
4Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged«?
És ismét: »Én Atyja leszek,
ő pedig a fiam lesz?«{2 Sám 7,14}
6Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És hódol előtte Isten minden angyala!«
A Zsidóknak írt levél – amely jellegét tekintve igehirdetés az első keresztény nemzedéknek, akiket különösen kemény ellenségesség vesz körül – az üdvtörténet áttekintésével kezdődik. Azonnal látszik, hogy ennek a történetnek maga Isten a főszereplője. Ő az ugyanis, aki úgy döntött, párbeszédet kezd az emberrel az ősidőktől kezdve különféle módokon, főleg a prófétákon keresztül. A Biblia Istene nem marad a mennyben, hanem párbeszédet folytat az emberekkel. A Szentírás nem más, mint ennek a párbeszédnek az elbeszélése, sőt egy olyan párbeszéd, amely folytatódik mindenkivel, aki kinyitja az Írást. Ezért van tehát az, hogy a hívő ember spiritualitása Isten hozzánk intézett szavának hallgatásában rejlik. A hívő ember mindenekelőtt az, aki meghallgat. A levél szerzője nem véletlenül panaszkodik amiatt, hogy a keresztények lusták a Szentírás meghallgatására, és figyelmeztet, hogy mivel közömbösen hallgatják (5,11), később, lassabban is értik meg. Izrael számára központi jelentőséggel bírt Isten szavának hallgatása. És amikor a kiválasztott nép nehéz, súlyos időket élt meg, az mindig olyankor történt, amikor süketté vált Isten szavára. Ez a kinyilatkoztatott misztérium, amelynek befogadására meghívást kaptunk: Isten ezekben az utolsó időkben úgy döntött, hogy közvetlenül, közvetítők nélkül szól hozzánk, saját Fia által. Az Ige, amely már a teremtés kezdetén jelen volt, testté lett. És mi általa közvetlen párbeszédbe léphetünk a mennybéli Istennel. Ez a közvetlen kapcsolat Istennel megment minket a magánytól és a haláltól. Meghallgatni őt, engedelmeskedni neki, beszélni hozzá, az ő akarata szerint cselekedni – ez a titka a magunk és a világ üdvösségének.
Imádság a betegekért
