A Gergely-naptárt követő ortodox egyházak az Úr Jordánban történt megkeresztelkedését és a világban való megjelenését (epifánia) ünneplik.
Iz 60,1–6; Zsolt 72 (71); Ef 3,2–3a.5–6; Mt 2,1–12
„Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.” Így nyitják meg a vízkereszt ünnepét a próféta szavai, melyet nyugaton Isten népek között való megjelenése ünnepeként tartanak számon. Ezt a napot átjárja az egyetemesség iránti vágy, s egyszersmind a sürgetés: az Egyház mélyről fakadó kívánsága, hogy a föld népei és nemzetei mielőbb találkozhassanak Jézussal. Egyébként pedig minden ember szíve mélyén ott él az Isten iránti vágyakozás. Nem ez a vágyakozás késztette-e a bölcseket arra, hogy útnak induljanak, és kérdezősködjenek Jeruzsálemben: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Messzi vidékről érkezett, gazdag és tanult emberek voltak ők, akik keletről gyalog érkeztek Izrael földjére, hogy hódoljanak a „királynak”, aki megszületett. A bölcsek, csakúgy mint a pásztorok, az eget kémlelték. Valószínűleg egy másik, igazságosabb világ eljövetelére vártak, s tekintetüket felemelve egy „csillagot” láttak.
Ma arra buzdítanak bennünket, hogy fedezzük fel újra a csillagtól, az evangéliumtól, az Úr szavától való függés örömét, ahogy a zsoltár mondja: „Szavad fáklya a lábam elé…” (Zsolt 119,105) Ez a fény vezet el bennünket a gyermekhez. Az evangélium meghallgatása és az arra való hagyatkozás nélkül nem lehet Jézussal találkozni. A bölcsek a csillagra hagyatkoztak, s el is jutottak arra a helyre, ahol Jézus volt: Ott pedig „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Ez a gesztus volt a legigazabb mind közül. Máriával, Józseffel és a pásztorokkal együtt ők is megértették, hogy üdvözülni annyit jelent, mint befogadni a szívünkbe a gyermeket, s vele együtt minden gyenge, védtelen embert ma is.
Heródes és Jeruzsálem lakói azonban, amint hallottak a gyermekről, nem éreztek olyan örömöt, mint a bölcsek vagy a pásztorok; épp ellenkezőleg, mindannyian fel voltak dúlva, és Heródes azt tervezte, hogy megszabadul tőle. A bölcsek lettek azok, akik a Gyermeket megmentették, s megóvták Heródes kegyetlenségétől. Azután egy másik úton tértek vissza hazájukba, jegyzi meg az evangélista. Amikor az Úrral találkozunk, s befogadjuk a szívünkbe, mi is mássá leszünk, és többé nem a megszokott utakon járunk. Megváltozik az életünk, s vele a viselkedésünk is. A bölcsek azért állnak ma előttünk, hogy elvezessenek e világ sok jászolához, amelyben a kicsinyek és szegények fekszenek.
Karácsonyi imádság
