A
Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
109
(110). zsoltár. Pap vagy te mindörökké, Úr Krisztus
1Azt
mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra,
és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!”
2Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból:
uralkodj ellenségeid közepette!
3Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen,
anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
4Az Úr megesküdött és nem bánja meg:
„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!”
2Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból:
uralkodj ellenségeid közepette!
3Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen,
anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
4Az Úr megesküdött és nem bánja meg:
„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
A
109. zsoltár, amelyet a mai liturgia elénk állít, a leggyakrabban
idézett zsoltár az Újszövetségben. Jézus is magára
vonatkoztatta, amikor a főpap arról faggatta, ki ő: „látni
fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az
ég felhőin.” (Mt 26,64). Jézus világossá tette ezzel a zsoltár
messiási értelmét. Hitünkből fakadóan ezzel a lelkülettel
énekeljük a zsoltáros imádságát. A királyt a lehető
legnagyobb méltóságra emeli: „Ülj jobbomra” – mondja neki
az Úristen. Ezen a királyságon keresztül megnyilvánul magának
Istennek a királysága. Ily módon Izrael története a maga
prófétáival és királyaival a messiási jövő felé vezet, amely
Jézusban éri el tetőpontját, aki meghal és feltámad, és aki
valóban Isten jobbján ül, amint a Hitvallásban is mondjuk. Ez a
zsoltár meditáció azon, hogy Isten az abszolút első és király
az egész világ felett. Biztos pont ez az Ó- és az Újszövetségben
egyaránt. Az igaz király mindig és csakis az Úr. Olyan zsoltár
ez, amely szembeszegül minden bűnös szándékkal, minden
elvárással, amely arra irányul, hogy a történelem vezére
legyen. Csakis az Úr vezeti a történelmet, legyőzi a saját és
népe ellenségeit, zsámolyul helyezi lába alá. Minden igaz és jó
dolog az Úrtól van. Pál apostol emlékeztet erre a korintusiaknak
írt levelében: „Mert addig kell neki uralkodnia, amíg
ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a
halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett” (1Kor
15,25-27). A feltámadt Jézus folytatja üdvözítő művét. A
latin egyház Krisztus király ünnepével a zárja a liturgikus
évet. Papi feladatot ajándékozott az Atya a Fiúnak, aki feltámadt
a halottak közül. Isten terve volt ez az üdvtörténet kezdete
óta, Ábrahámtól kezdve, ahogyan a zsoltáros sugallja:
„Megesküdött az Úr és nem bánja meg: »Pap vagy te mindörökké
Melkizedek rendje szerint.«” Az egyház, Krisztus teste azt a
feladatot kapja az Úrtól, hogy próféta, király és pap legyen. A
papi feladat – amelyet a hívek közösségére is bízott –
abban áll, hogy Isten nevében áldja meg az egész világot, vagyis
szabadítsa meg minden szolgaságtól (az ellenséget „lába elé
teszi zsámolyul”), véglegesen legyőzve a gonoszt („A halottak
halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét”). Ez a
szeretet és a gyógyítás hatalma, amelyet az Úr tanítványainak
ad, hogy a feltámadottal a jobbjukon siettessék Isten országának
eljövetelét a földön.
Imádság
a békéért
