Január 2., hétfő

A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.
Nagy Szent Vazulnak (330–379) Cezárea püspökének, a keleti szerzetesség atyjának, és Nazianzi Szent Gergely (330–389) egyháztanítónak, konstantinápolyi pátriárkának az emléknapja.
98 (97). zsoltár A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét

Imádsága betegekért
1 Zengjetek új éneket az Úrnak,
mert csodálatra méltó, amit művelt.
Jobbja kivívta a győzelmet,
igen, szent karja győzelmet szerzett.
2 Kinyilvánította az Úr üdvösségét,
igazságosságát feltárta a pogányok előtt.
3 Megemlékezett jóságáról
és hűségéről Izrael háza iránt.
A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét.
4 Ünnepeljétek az Urat, országok, mind,
örüljetek és vigadjatok!

A 98. zsoltár így buzdít: „Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt” (1). A zsoltáros talán Izrael egy nagy győzelméből merít ihletetet az öröm leírásához. Nem tudjuk, melyik győzelem volt ez, de minden bizonnyal volt olyan jelentőségű, hogy Izrael annak bizonyítékát látta benne: az Úr király az emberek és az egész világ történelme fölött. Izrael iránti szeretete indítja erre az Urat. A zsoltáros Isten népe iránti hűséges szeretetét zengi: „Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt” (3), magasztalja Isten szeretetének hűségét. A zsoltáros nem Izrael, hanem Isten hűségéről énekel. A Biblia embere abban az Úrban hisz, aki soha nem hagyja magára népét, nem hagyja kiszolgáltatva ellenséges erőknek. Nem hagyja magára akkor sem, amikor Izrael távolodik el tőle, amikor más istenekkel csalja meg az Urat, vagy egyszerűen csak önmagában és saját erejében bízik. Mindannyian jól ismerjük ezt a történetet, személy szerint. Hányszor feledkezünk meg mi is az Úr igéjéről és járunk saját fejünk, gondolataink és hagyományaink után! Az Úr azonban soha nem hagy el minket. A mai nap liturgiája azért adja ezt a zsoltárt az ajkunkra, hogy Jézus születésének „csodájáról” énekeljünk. Övé a győzelem a gonosz fölött, ő aratott végleges győzelmet a gonosz fölött. Amikor a Biblia arra hív, hogy új éneket énekeljünk, az „új” azt jelenti: végleges, a végidők éneke, amikor az Úr kormányozza, igazságosan, a világot. Az Úr mindenki szeme előtt vitte végbe csodálatos tetteit: feltárta igazságosságát a népek előtt, és a föld minden határa láthatta üdvösségét: „kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt” (2). E szavak arra hívják Izraelt, hogy tekintetével az egész világot fogja át, hogy így megértse hivatását, hogy tanúságot tegyen Isten minden nép, minden föld iránti szeretetéről: „a föld minden határa látta Istenünk üdvösségét” (3). Nekünk, keresztényeknek a karácsony, az Úr megszületése miközöttünk olyan esemény, amely az egész történelmet, az egész teremtést érinti, még ha a Római Birodalom távoli, eldugott peremvidékén történt is, és egy gyermek arcát öltötte. A zsoltáros segít meghívnunk az egész földkerekséget, hogy az Urat zengje: „Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!” (4). Minden néppel és az egész földkerekséggel osztozunk abban az örömben, amelyet az angyalok karácsony éjszakáján így énekeltek meg: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2,14).
Imádság a betegekért