Szent Timóteus és Szent Titusz emléknapja, akik Pál apostol munkatársai voltak; Timóteus Efezoszban, Titusz Krétán volt püspök.
2Tim
1,1–8. A hivatás kegyelme
Szent
Pál megtérésének másnapján az egyház két közeli
munkatársára, Timóteusra és Tituszra emlékezik. Az elsőt maga
Pál keresztelte meg, és ő tette rá a kezét, erre maga az apostol
emlékezteti ebben a levelében. Pál emlékezteti Timóteust és az
egész közösséget, akikhez a levél szól: személyesen Jézustól
kapta küldetését, hogy minden embernek hirdesse az Istentől
kapott élet ígéretét. Pál halála küszöbén szenvedélyes
hangon ír „szeretett gyermekének”. A Filippieknek írt levélben
így szól róla: „Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám
hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné
ügyeteket […] Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható,
hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az
evangélium ügyében” (Fil 2,20–22). Pál a börtönben is
tovább szolgálja Istent tiszta lelkiismerettel. Imádságában
közösségeire és munkatársaira emlékezteti Istent: a rablánc
nem szakítja el testvéreitől. Azt írja, szeretné viszontlátni
Timóteust. A vele való találkozás örömmel és vigasszal töltené
el szívét: „Siess, gyere mielőbb!” Ami azonban már most vigasztalással tölti el, az Timóteusnak az evangélium iránti hűsége. Ez a hűség egyrészt mélyen vallásos családjában gyökerezik, kezdve nagyanyjával, Loisszal és anyjával, Eunikével. A Timóteusra bízott hivatás nem könnyű, már csak
fiatal kora miatt sem. Pál emlékezteti azonban Isten kegyelmére,
amelyet kézrátételével kapott (vö. 1Tim 4,14). Arra kéri, tartsa
életben ezt a kegyelmet imádsággal, hűséggel, önátadással, hogy egyre erősebb
fényt árasszon, és egyre nagyobb erőforrás legyen számára. Az
egyház ma egy másik tanítványról is megemlékezik, a görög
Tituszról, aki Pál pogányok közötti igehirdetésének értékes
gyümölcse. Ezért Pál és Barnabás magával viszi őt, hogy bemutassa
a jeruzsálemi közösségnek (ApCsel 15). Pál büszkén a „közös
hitben szeretett fiának” nevezi, és rábízza először a
korintusi, aztán a krétai közösség vezetését, ahol ma is tisztelik
emlékét.
Imádság
az Egyházért
