Január 21., szombat

Imádság az Egyházak egységéért, különösen az anglikán közösség egyházaiért.

47 (46). zsoltár Fölmegy az Isten örömrivalgással


2 Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel,
zengjetek Istennek ujjongó éneket,

3 Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli,
a nagy király minden ország felett.

6 Fölmegy az Isten örömrivalgással,
az Úr a harsona szavával.

7 Énekeljetek Istenünknek,
zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek,

8 Isten az egész föld királya –
zendítsetek hát ünnepi dalra!

9 Isten királyként kormányozza a népeket,
és szent trónján uralkodik.


A zsoltárban ünnepélyes szertartásról olvashatunk, amely egy különleges napon játszódhat, amikor a nép a királyát ünnepli: az ünnepi menet a Kedron völgyéből indul, énekelve halad Jeruzsálemig, egészen a templom dombjáig; a kapukhoz érve a nép ujjongásba kezd, tapsol és énekel, szólnak a harsonák. A keresztény hagyomány Jézus mennybemenetelére teszi ezt az éneket, amikor fölmegy a mennybe és belép Isten dicsőségébe. Jézus magasztalásáról olvasunk: „félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett” (3); „Isten az egész föld királya” (8); „Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb” (10). Ennek oka királyságában rejlik. Az Úr az egész föld és minden nép királya: A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével” (10). A zsoltáros Ábrahám kiválasztottságát a megváltás egyetemességéhez kapcsolja. Isten ugyanis nem azért választja ki Ábrahámot, hogy elválassza a népeket, hanem hogy közös sors kösse egybe őket. Izrael, majd később az Egyház kiválasztása az üdvösség egyetemességének jegyében történik: Isten a nagy király, a Magasságbeli; minden nemzet az övé; a föld minden királya és fejedelme elé járul és leborul előtte. Ő mindenki és mindenek fölött áll, uralma egyetemes. A sokrétű iszlám hívő népet is ennek fényében érthetjük meg; ők Ábrahámban minden hívő atyját tisztelik. Az üdvösség egyetemessége az az örömhír, amelyet minden nemzethez el kell vinnünk, különösképp manapság, amikor egyre többen a népek és civilizációk közti konfliktusokról beszélnek, amikor falak épülnek és megerősítik a szétválasztó akadályokat. Minden ember méltósága és a népek közti testvériség az egyetlen Istenbe vetett hitben gyökerezik. Isten mindenki fölött Úr; még a világ hatalmasai is az ő tulajdona (10). Rajta kívül senki sem kerekedhet más népek fölé, sem a nagy Egyiptom, de még a hatalmas Babilon sem. Az Úr Izraelt választotta ki, a legkisebbet a nemzetek között, hogy az őbenne bízzon és mindenkinek hirdesse az egyetlen Isten erejét és hatalmas tetteit. Ez a hit, amelyre Izrael népe meghívást kapott, hogy élje és tanúskodjon róla, Jézusban vált valóra. Mindaz, aki hallgatja a názáreti prófétát, Istent vallja egyedüli Úrnak, és így megszabadul a vagyon, a hatalom, az erő, a részes érdekek és az önszeretet bálványától. Ezek a bálványok ugyanis önmagukba zárják mind az egyént, mind az egyes népcsoportokat, és szembefordítják őket egymással. Az Úr azonban, megszabadítva minket egoizmustól és a félelemtől, túllépve minden akadályon és határon, szabaddá tesz minket a szeretetre.
Előesti imádság