Január 27., péntek

A shoá emléknapja
37 (36). zsoltár – Az igazaknak az Úr ad szabadulást

3 Remélj az Úrban és tedd a jót,
akkor megmaradsz a földeden és biztonságban élsz.
4 Az Úrban leld örömed,
s ő betölti szíved vágyait.
5 Ajánld utadat az Úrnak,
remélj benne, s ő irányít majd.
6 Becsületed felragyogtatja, mint a napot,
igazságodat, mint a fényes nappalt.
23 Az Úr biztosítja az ember lépteit,
akinek útjában tetszését leli.
24 Ha megbotlik is, de nem esik el,
mert az Úr megfogja a kezét.
39 Az igazaknak az Úr ad szabadulást,
ő a védelmük a szükség idején.
40 Segítőjük az Úr és szabadítójuk,
és fenntartja életüket,
mivel nála keresnek menedéket.

A liturgia a 36. zsoltár néhány sorát tárja elénk. Egy hívő ember gondolatai ezek, amelyek tanító jelleget öltenek, megmagyarázzák az „igazaknak” életük és törekvéseik értelmét. Egy bölcs ember – maga a zsoltáros – akarja talán csillapítani azok türelmetlenségét, akik a gonosztevők szerencséje láttán csalódottakká válnak. Makacsul tér vissza újra és újra az ellenvetés, amely végigvonul az egész Szentíráson: Ha Isten megbünteti a bűnöst, miért kell akkor az igaznak szenvednie? A szerző – aki szilárdan hisz abban, hogy Isten igazságosan fizet meg mindenkinek –, lelki emberként kijelenti, hogy az Isten színe előtt megélt élet már önmagában véve olyan hatalmas érték, amely felülmúl minden szorongattatást, amelyet az igaz a földön megtapasztal. Az Isten színe előtt megélt élet mindig sokkal előbbre való a bűnös múlandó, csalóka léténél: „Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz a földeden és biztonságban élsz” (3). Arra buzdítja tehát, hogy ne irigyeljük a gonosztevőt, az általa folytatott életet, a sikert, amelyet elér, a javakat, amelyeket felhalmozott. Ha irigyeli, az annak a jele, hogy hozzá hasonlóan gondolkodik, azt tartja fontosnak, amit a gonosz, azaz a felhalmozott javakban látja az élet értelmét és az ember értékét. Meg kell változtatnia a szívét az embernek, ahogy Jézus maga mondja majd: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Az igaz embernek radikálisan meg kell változtatnia azt a szemléletmódot, ahogy a világra és a dolgokra tekint: „Az Úrban leld örömed” (4), majd „Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága” (16). A bűnöst irigyelni annyi, mint hozzá hasonló szívvel élni. Az igaznak egyébként sem kell még csak mérgelődnie sem miatta: „Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél! Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet” (7–9). Nem kell irigykednünk, sem mérgelődnünk a gonosz szerencséje láttán. Csalóka az, és építményei maguktól összedőlnek. Az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, mint a füst; kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed” – énekli a zsoltáros Az Úr biztosan igazságot fog szerezni, de másképpen, mint ahogy gondolnánk. Mert aki az Urat akarja követni, annak hagynia kell, hogy Isten gondolatai és határtalan szeretete megtisztítsák a szívét. Az igaz ezért nem gered haragra és nem enged az irigységnek: „Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket” (1).
Szent Kereszt imádsága