Boldogságos
Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepe; a Santa Maria in
Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak
Jn
19,25–34 – Az anya és a szeretett tanítvány
Miután megünnepeltük pünkösd nagy ünnepét,
amely az Egyház történelmének a világban való kezdetét jelentette, ezen a napon
a liturgia arra hív, hogy Máriát mint az Egyház Anyját szemléljük. Úgy is
mondhatnánk, ez az anyaság már a kereszt alatt is nyilvánvalóvá válik, amikor
Jézus így szól Máriához: „Asszony, íme a fiad”; és a tanítványhoz: „íme az
anyád”.
Jézus passiójának ezek a szavai a mi
életünkhöz is szólnak; hozzánk, akik nagyon is a biztonságra, a problémáknak,
még inkább a szenvedésnek és a gonosz kihívásainak az elkerülésére vágyunk.
Pedig úgy is fogalmazhatunk, hogy ahol a tanítványok bármely kicsiny csoportja
egy kereszt – vagyis az emberi szenvedés valamilyen formája – alatt
összegyűlik, ott van az Egyház. Hagynunk kell, hogy a fájdalom megérintse a
szívünket, amint a kereszt alatt állunk, hogy befogadhassuk annak a
vigasztalását, amikor anyára, gyermekre, testvérekre és nővérekre találunk,
akik nem mondanak le rólunk, és nem hagynak el minket. „Attól a pillanattól
kezdve – mondja az evangélium – házába fogadta őt a tanítvány.” Máriát, Jézus
anyját házunkba, a szívünkbe fogadni annyit jelent, mint együtt lenni vele a
világ keresztjei alatt, mint a remény, egy új élet, az újjászületés jele, mint
egy olyan új család jele, amely most születik, és amely befogadást és
szolidaritást hirdet.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
