7Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
8Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 9»Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.« 10Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: »Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.« 11Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: »Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.« 12Az ezt felelte: »Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.«
13Azt mondta neki Illés: »Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. 14Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ‘Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.’« 15Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve 16nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó – az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.
8Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 9»Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.« 10Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: »Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.« 11Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: »Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.« 12Az ezt felelte: »Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.«
13Azt mondta neki Illés: »Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. 14Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ‘Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.’« 15Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve 16nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó – az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.
Miután
a patak, mely Illés szomját oltotta, kiapadt, az Úr azt mondta neki: „Kelj
útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába, és maradj ott. Nézd, ott
megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” Illés úgy tett,
ahogy Isten szava parancsolta neki, és elment Careftába. A város kapujában
találkozott az özveggyel, és segítséget kért tőle. Illés talán kételkedett
abban, hogy egy szegény özvegy segíteni tud neki; így előbb csak inni kért, és
amikor az asszony vízért indult, kért tőle egy harapás kenyeret is. Az özvegy
válaszából fény derül szegénységükre, amely még érthetetlenebbé teszi az Úr
korábbi szavait: „Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek, és
elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.” Ám Illés hisz
Isten szavának, tudja, hogy Isten nem hagyja magára, és bizonyos benne, hogy az
Úr az özvegyet és az árvát is oltalmába veszi. Éppen ezért így vigasztalja az
asszonyt: „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál.” Két hit találkozik a
jelenetben, Illésé és a szegény özvegyasszonyé. S a hitből megszületik a csoda.
Mindketten bíznak: Illés az Úr, az özvegy pedig a próféta szavában. Ez az a
csoda, ami mindig végbemegy, valahányszor Isten Igéjét hirdetik, és az
meghallgatásra talál. Ebben a történetben akár a keresztény prédikáció előképét
is láthatnánk: így jöttek létre és születnek ma is a szeretet és a testvériség
megtöbbszöröződésének csodái. Ha a beletörődés csapást von maga után, a hit
csodát tesz. Ez a szegény özvegy és Illés megmutatja nekünk, hogy Isten
Igéjének meghallgatása szívünket olyan szeretet forrásává teszi, amely nem
ismeri sem a tér, sem az idő korlátait. A történet így fejeződik be: „A
szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet
Illés által hallatott.”
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
