Lk 15,3–7 – Az elveszett bárány
3Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
4»Ha
közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett
után, amíg meg nem találja?
5Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,
6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’
7Mondom
nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös
miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége
megtérésre.
Az Egyház ezen a napon ünnepli Jézus Szent
Szívét, a liturgia pedig segít bennünket, hogy Isten szeretetének misztériumát
Fiának szívén keresztül szemlélhessük, aki mint Jó Pásztor nyilatkoztatja ki
magát. A pásztorkép nagyon kedvelt a próféták között is, Ezekiel így beszél
róla: „Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk.
Visszahozom őket mindenünnen… hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem
őket, a völgyekben és az ország lakott tájain.” (Ez 34,11.13) Mintegy Ezekiel
próféta szavainak folytatásaképpen Lukács az evangéliumi olvasmányban
megmutatja, milyen nagy szeretettel van a jó pásztor, aki életét is kész
odaadni értük. Amint János evangéliumában mondja: minden egyes juhát szereti,
külön-külön (Jn 10,3), nem tömegként. Hiszen mindegyiknek ismeri hangját, nevét,
történetét, bajait. Mindegyiket szereti, és mindegyikben bízik. Olyan virtuális
tömegtársadalomban, mint a miénk, könnyedén előfordul, hogy az embert
elfelejtik, és névtelenségbe süllyed. A mai társadalmak mintha valóban szív,
testvériség és baráti szeretet nélkül élnének. Jézus szíve azonban nem
feledkezik meg senkiről, mindannyiunkat szeret, és névről ismer az Úr. Inkább
mi távolodunk el szeretetétől, fáradtak és elcsigázottak leszünk, mint az a
tömeg, akiken Jézusnak megesett a szíve, mert olyanok voltak, „mint a pásztor
nélküli juhok” (Mt 9,36). A jó pásztor viszont – ahogy maga Jézus mondja – a
pusztán hagyja kilencvenkilenc juhát, és elindul, hogy megkeresse azt az egyet,
amely elveszett. „Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet” – írja
Ezekiel próféta (Ez 34,16). Jézus nem hagyja sorsára egyetlen juhát sem. Mindig
összegyűjti és megőrzi őket. S talán nem is egyszer előfordult már, hogy ott
kellett hagynia a többi kilencvenkilencet, hogy utánunk fusson, összeszedjen
bennünket, vállára vegyen, és visszavigyen az akolba.
A Szent
Kereszt imádsága
