Június 11., csütörtök

Barnabás apostol ünnepe, aki Pál útitársa Antiochiában és első apostoli útján

ApCsel 11,21–26 – Az antiochiai egyház megalapítása

Imádság az apostolokkal 

²¹Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
²²Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. ²³Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, ²⁴mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. ²⁵Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. ²⁶Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

Az Egyház ma Szent Barnabás apostolra emlékezik. A ciprusi születésű József, akit Barnabásnak, vagyis „a vigasztalás gyermekének” neveztek, eladta földjét, és a bevételt az apostolok lába elé helyezte. Az apostolok elküldték Barnabást Antiochiába, a Római Birodalom harmadik legnagyobb városába, ahol az evangéliumot nemcsak a zsidóknak hirdették, hanem a pogányoknak is. S Barnabást éppen arra választották, hogy ennek az új és ígéretes közösségnek a megszervezésében segédkezzen. Ez volt az első város, ahol Jézus tanítványait keresztényeknek nevezték. Amikor Barnabás hallott Pál megtéréséről, Antiochiába hívta, hogy tanúságot tegyen az emberek előtt a Krisztussal történt találkozásáról. Elvitte Jeruzsálembe is, hogy bemutassa az apostoloknak, és kiálljon amellett, hogy a pogányoknak is hirdessék az igét, anélkül hogy alávetnék őket a körülmetélésnek. Pállal együtt indultak el az első nagy apostoli útra; magukkal vitték Jánost, vagy másik nevén Márkot is, aki Barnabás unokaöccse volt, az Úr szenvedésének ifjú tanúja. Az Egyház küldetése nem emberi tervezés gyümölcse, és nem is terjeszkedési vágyból fakad. Az Úr Szentlelke ösztönzi minden idők tanítványait, hogy a világ és az emberi szív útjait járják, és hirdessék a szeretet evangéliumát. A keresztény közösségeknek ma is hallgatniuk kell a Lélekre, és akkor ma is meghallják majd a hangot, mely így szól: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” Az Úr meghívását pedig mindenki magára veheti, hiszen a tanítvány természetéből fakadóan missziót teljesít, mindig munkában van.

Imádság az apostolokkal