2Pt
3,8–18
– A szentség új kezdete
8Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. 9Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek. 10Az Úr napja úgy jön majd el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden műve, mely rajta található.
11Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, 12akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? 13Mi azonban – az ő ígérete szerint – új eget és új földet várunk, ahol igazságosság lakik.
14Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. 15Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. 16Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.
17Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. 18Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
11Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, 12akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? 13Mi azonban – az ő ígérete szerint – új eget és új földet várunk, ahol igazságosság lakik.
14Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. 15Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. 16Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.
17Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. 18Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
Azokat
a keresztényeket, akik kételkedtek, mert úgy vélték, hogy Krisztus késlekedik visszatérni,
az apostol emlékezteti, hogy Isten másképpen méri az időt, mint mi. Így ír:
„Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az
Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.” Az apostol
ezzel akarja kifejezni, hogy az utolsó idők minden keresztény nemzedék számára
azok, amiket éppen megélnek. Minden hívő a saját utolsó idejét éli, és arra
kapott meghívást, hogy élje olyan felelősséggel, ami elvárható az evangélium
minden tanítványától. Az apostol ezért hozzáteszi: „Az Úr nem késik ígéretét
teljesíteni”. Aki ugyanis szívébe fogadja az evangéliumot, az már az idők végét
éli, vagyis a Jézus Krisztus által megváltottak családjában él, aki feltámadott
a halálból a mi üdvösségünkre. Hiszen biztosak lehetünk benne, hogy a végső
nap, a halál napja mindenkihez elérkezik, és úgy jön majd el, mint egy tolvaj. Péter
ezért arra emlékeztet, hogy mindenki tartsa szem előtt Isten ítéletét, és
igazítsa az életét Isten akaratához. Evangéliumi életükkel a keresztények akadályozzák
a gonosz ténykedését, ugyanakkor előmozdítják Isten országának eljövetelét. Ha
részt vesznek a liturgiában, ha testvéri közösségben élnek, ha szeretettel
szolgálják a szegényeket, szorgalmazzák a világméretű szolidaritást, a hívők
nemcsak megpillantják és várják az „új eget és új földet”, amiről a Jelenések
könyve beszél, hanem bizonyos értelemben már ott is élnek. Az apostol azt kéri,
ne rendezetlen módon éljünk, mintha az idők vége mindig távol volna. Az Isten
országának ideje már elkezdődött.
Az
apostol ezért arra buzdítja a keresztényeket, növekedjenek a szeretetben és az
Úr Jézus ismeretében, hogy amikor megpillantjuk az Úr arcát, akkor az
„békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon” bennünket.
Imádság a szegényekért
