Az Ortodox
Egyház ezen a napon ünnepli a pünkösdöt
Kiv 34,4–6.8–9; Dán 3,52–56; 2Kor 13,11–13;
Jn 3,16–18
Ennek
a napnak szent liturgiája azt sugallja, hogy a pünkösdkor született Egyház az
első lépéseit a Szentháromság jegyében tette. Minden Istentől ered, az ő
határtalan szeretetének misztériumából, amely arra ösztönözte az Atyát, hogy
elküldje Fiát a népek megmentésére: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké
éljen” (Jn 3,16) – mondja Jézus Nikodémusnak. A Zsidóknak írt levél szerzője
szintén Istennek erre a kiáradó szeretetére utal: „Sokszor és sokféle módon
szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában
szólt hozzánk” (Zsid 1,1–2). Jézus pedig, feltámadása után, elküldte a
tanítványoknak a Szentlelket, hogy vezesse őket a teljes igazság felé. A
Szentháromság ünnepe egyrészt arra hív, hogy dicsőítsük Istennek ezt a
határtalan szeretetét, másrészt úgy állítja elénk az Egyházat, a keresztény
közösséget, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetének gyümölcsét. Az Egyház,
a keresztény közösség nem az emberi munka eredménye, nem egyszerű emberi
kezdeményezés gyümölcse, hanem Isten hatalmas ajándéka a világnak, az ő
szeretetének gyümölcse. Éppen ezért az Egyház, a keresztény közösség mindenekelőtt
és mindenekfölött misztérium, amit szemlélnünk, tanulnunk, befogadnunk,
tisztelnünk, óvnunk és szeretnünk kell. Csakis ebben a perspektívában lehet az Egyház
közösség, nem pedig intézmény, ahol leginkább a szervezettség számít. Aki az
evangéliumot hallgatja, nem csupán egy szervezett közösség tagja, hanem
legfőképp a Szentháromság misztériumának, az Istennel való egyesülésnek a
részese. Mi az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben élünk. Szép hagyományunk, a
keresztvetés, amit minden cselekedetünk előtt és után végzünk, éppen arra
emlékeztet minket, hogy részesei vagyunk ennek a misztériumnak. Az Egyház
alapját az a küldetés képezi, hogy az egység és az Istennel való egyesülés felé
kormányozza tagjait. A Szentháromság ünnepe nyomatékos felhívás arra, hogy
simuljunk bele Isten önnön erejébe, tegyük magunkévá törekvéseit, éljük az ő
életét, és adjuk át magunkat soha el nem apadó szeretetének. A mindenki
üdvösségéért fáradozó Úr úgy építi az Egyházat, hogy nőket és férfiakat gyűjt
egy hatalmas és határok nélküli családba. Az üdvösség ugyanis nem más, mint
egyesülés Istennel és embertársainkkal. Talán naiv álomnak tűnhet, de mindenképpen szép. Hiszen ilyennek álmodta Isten
a világot.
Imádság az Úr napján
