Szent VI. Pál pápa (†1978) emléknapja
ApCsel 25,13–21 – Pál Agrippa király
előtt
13Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. 14Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, 15akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. 16Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. 17Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, 19csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. 20Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. 21Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.«
Lukács
evangélista ide iktatja be annak a találkozásnak a történetét, amely Pál és II.
Agrippa király, valamint nővére, Berniké között zajlik le, amikor utóbbiak
Cezáreába érkeznek, Fesztuszt meglátogatni. Fesztusz összefoglalja Agrippa
számára Pál perét. A helytartó éleslátóan rögtön megragadja a probléma
lényegét: a vádlott, Pál, azt állítja, hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók
halottnak hisznek, valójában él. El kell mondani, hogy tényleg ez az apostol
igehirdetésének lényege, amint számos leveléből kiderül. Pál evangéliumának
középpontja Jézus halála és feltámadása. Ez a hír teljesen újdonság volt: Jézus
feltámadása által az emberek élete már nem zárul le a földi látóhatáron, hanem
megnyílik egy új, elgondolhatatlanul szélesebb horizontra. Ez a legnagyobb
ajándék, amit Isten az emberiség számára adhatott. Ez annyira igaz, hogy
nagyszombaton az Egyház „szerencsés vétekről” énekel, vagyis Ádámnak a
vétkéről, amely lehetővé tette a Megváltó eljövetelét. Pál, hogy továbbadja ezt
a reménységet, Jézus Krisztus evangéliumának lényegét, mindenféle nehézséggel
és veszéllyel szembenézett, most pedig hosszú per vár rá. Ott találjuk őt az
első olyan tanítványok között, akik az életüket adták azért, hogy tanúságot
tegyenek az Úr feltámadásáról. Sok más ember lépett a nyomukba az évszázadok
során. Ezek a testvéreink előttünk járnak, hogy megmutassák nekünk Krisztus
szeretetének értékét és erejét, ami odáig vezet, hogy odaadjuk életünket az
Úrért és testvéreinkért.
A Szent Kereszt imádsága
