2Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákob minden lakóhelyét;
lerombolta haragjában
Júda leányának erődítményeit.
Földre sújtotta, beszennyezte
a királyságot és fejedelmeit.
Jákob minden lakóhelyét;
lerombolta haragjában
Júda leányának erődítményeit.
Földre sújtotta, beszennyezte
a királyságot és fejedelmeit.
10A földön ülnek némán
Sion leányának vénei;
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
A földig hajtották fejüket
Jeruzsálem szűzei.
Sion leányának vénei;
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
A földig hajtották fejüket
Jeruzsálem szűzei.
11Elgyengültek a könnyektől szemeim,
háborog a bensőm;
földre omlott a májam
népem leányának romlása miatt;
mert elalélt gyermek és csecsemő
a város terein.
háborog a bensőm;
földre omlott a májam
népem leányának romlása miatt;
mert elalélt gyermek és csecsemő
a város terein.
12Azt mondják anyjuknak:
»Hol van gabona és bor?«,
amikor elalélnak, mint a sebesültek
a város terein;
amikor kilehelik lelküket
anyjuk ölében.
»Hol van gabona és bor?«,
amikor elalélnak, mint a sebesültek
a város terein;
amikor kilehelik lelküket
anyjuk ölében.
13Milyen példázatot mondjak rólad?
Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?
Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg téged?
Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?
Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg téged?
14Amit prófétáid láttak számodra,
az hamisság és színlelés;
nem tárták fel bűnödet,
hogy megfordítsák sorsodat,
hanem amiket láttak számodra,
hamis és félrevezető kijelentések.
az hamisság és színlelés;
nem tárták fel bűnödet,
hogy megfordítsák sorsodat,
hanem amiket láttak számodra,
hamis és félrevezető kijelentések.
18Szívük az Úrhoz kiáltott.
Sion leányának várfala,
folyjon könnyed, mint a patak,
éjjel és nappal!
Ne engedj magadnak pihenőt,
ne csillapodjék szemed bogara!
Sion leányának várfala,
folyjon könnyed, mint a patak,
éjjel és nappal!
Ne engedj magadnak pihenőt,
ne csillapodjék szemed bogara!
19Kelj föl, kiálts az éjszakában,
az éjjeli őrségek kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon!
az éjjeli őrségek kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon!
A
Siralmak könyvének részletét olvassuk: ezt öt gyászénekből állították össze,
melyek a Jeruzsálem Kr. e. 586-os eleste utáni időszakból valók. Izrael népe
szétszóratásban él, nincs többé mihez igazodniuk vagy viszonyulniuk, s a templom
lerombolásával a vallásgyakorlat sincs többé. Nagy és sötét csend ereszkedik a
népre. Drámai helyzet, amikor az ég bezárul és teljes a kilátástalanság. Ez
magyarázza a „siralmak” kifejezést. A bennük foglalt szavak jól ábrázolják
Izrael szomorúságát, amit nehéz helyzete miatt átél: „Könyörtelenül
elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét… A földön ülnek szótlanul Sion
leányának vénei… apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.” Ez a
kép egyetemes erővel ábrázolja az élet pusztulását. Az idősekről és a
gyerekekről való lemondás szinte elfogadottá vált. A bibliai szakasz arra hív,
hogy imádkozzunk az Úrhoz. Mi több, kiáltsunk neki: „Kiálts szívből az Úrhoz…!
Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal!” A hívőknek meg kellene
hallaniuk ezeket a kiáltásokat, magukévá tenni és az Úr oltára elé vinni őket.
„Pihenő nélkül”, vagyis szüntelenül imádkozva, fáradhatatlanul: „Kelj fel, sírj
már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén!… Emeld föl hozzá (az Úrhoz) kezedet
gyermekeid életéért!”, akik éhen halnak az utcákon. Ma is ez a helyzet a világ
túl sok részén. Ez a bibliai szakasz korunk hívőit is föl kell hogy zaklassa. A
siralomnak mielőbb kitartó imádsággá és mindenki ügyévé kell átalakulnia.
Előesti
imádság
