Június 18., csütörtök

Sir 48,1–14 – Illést tűzvihar ragadja magával

¹Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló,
– a szava lángolt, mint a fáklya –,

²éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.

³Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből.

⁴Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,

⁵aki felhoztál megholtat az alvilágból,
a halál sorsából az Úristen igéje által,

⁶aki romlásba döntöttél királyokat,
játszva megtörted hatalmukat,
és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket,

⁷aki ítéletről értesültél Sínai hegyén,
és megtorló büntetésekről a Hóreben,

⁸aki királyokat kentél fel megtorlásra,
és prófétát tettél meg utódodnak,

⁹aki felvitettél tüzes forgószélben,
tüzes ló húzta kocsin,

¹⁰akiről meg van írva, hogy az ítélet idején
csillapítod az Úr haragját.
Kiengeszteled az apa szívét fiával,
és helyreállítod Jákob törzseit!

¹¹Boldogok, akik meglátnak téged,
és barátságoddal dicsekednek,

¹²mert mi élünk ugyan életünkben,
de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!

¹³Miután Illést a forgószél elrejtette,
Elizeus telt el szellemével.
Nem félt fejedelemtől életében,
és senki sem múlta felül hatalomban.

¹⁴Semmi sem volt számára lehetetlen,
sőt még holttestében is prófétai erő lakozott,

A Sirák fia könyvének szerzője Illés és Elizeus alakját hozza elénk, azét a két prófétáét, akik az Istenről megfeledkező népre váró pusztítást és szenvedést jelképezik a hagyományban. S valóban, az Úr népe a szív megkeményítésének hibájába esett, és makacsul erőszakos, bűnös viselkedésformák jellemezték. Ám feltűnt a próféta. Sirák fia könyvének erőteljes szavai így mutatják be: „Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.” Az Úr hatalmat adott neki a teremtett világ dolgai és az emberek fölött: ínséget támasztott, tüzet hozott le az égből, életre keltett egy halottat, romlásba döntötte a királyt, és prófétált, egészen addig, amíg el nem ragadtatott az égbe. Igehirdetése ajándék volt a nép számára. S a szent szerző így összegez: „Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket.” Ez a boldogság vár mindazokra, akik az Isten által küldött prófétákat hallgatják. Illés és Elizeus a bálványimádás és a korrupció ellen küzdöttek, hogy visszavezessék a népet az Úr ösvényére. Ez a próféták feladata. A Keresztelő is – akit Jézus Illéshez hasonlít – azért küldetett, hogy a népet előkészítse az Úrnak, s hogy „az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse” (Lk 1,17). Az Úr tehát prófétákat küld, hogy felrázzák szívünket. Az igehirdetés, amit ebben az időben kapunk – és leginkább Ferenc pápára célzok itt – bizony nagyon is hasonlít Illésére, most is alászáll, és „tüzet hoz le háromszor az égből” az emberek szívébe. Sokféle tékozlást nézünk tétlenül. Hát nincs olyan tűz, amely fellángolna, és az „apák szívét fiaikhoz fordítaná”? Az igehirdetés tüze az, amely Illés próféciájához hivatott terelni bennünket, hogy minden seb begyógyulhasson és hogy visszaállhasson a testvériség.

Imádság az Egyházért