8Tizennyolc esztendős
volt Joachin, amikor uralkodni kezdett és három hónapig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyját, aki a jeruzsálemi Elnátán lánya volt, Nehustának
hívták.
9Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.
10Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost. 11Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt. 12Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében.
13Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott – ahogy az Úr megmondta –, 14és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe. 15Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba. 16Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba.
17Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.
10Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost. 11Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt. 12Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében.
13Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott – ahogy az Úr megmondta –, 14és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe. 15Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba. 16Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba.
17Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.
A
júdai királyság, mely megmenekült a Kr. e. 701-es asszír megszállástól, Jozija
király vallási reformjának köszönhetően a fellendülés időszakát élhette meg;
végzetét mégsem kerülheti el. Ebben a szakaszban Jojachin királyról olvasunk,
aki csak tizennyolc esztendős, s anyja, Nechusta befolyásolása alatt áll, aki
bűnös életet élt, olyat, ami apja uralkodása alatt vette kezdetét: „Azt tette,
ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint apja tette.” Ez pedig az
Úr törvényétől való eltávolodás következményeként kialakuló romlottság
meggyökeresedésének jele. Az Úr törvényének elhagyása és a romlottság – mely
egyre jobban meghonosodik a város életében – között van összefüggés. Olyan
tapasztalat ez, ami mindvégig jellemző Izrael történetére, és amit a Királyok
két könyve is igazán egyértelmű módon hangsúlyoz. Ugyanakkor korunk
tapasztalata is ez: ha elhagyjuk Istent, az önmagunk, saját csoportunk
középpontba helyezéséhez, és akár mások – főleg a gyengék és a szegények – elnyomásához
és ellenük elkövetett erőszakhoz vezet, mígnem kialakul egyfajta korrupciós
hálózat, melyben az egyéni érdekek a közösségi érdekek elé helyeződnek, ez
pedig megfojtja a társadalom életét. Az olvasott bibliai történet a király és egész
Jeruzsálem kapitulációját mutatja be; a várost kifosztja és igájába hajtja a
babiloni királyság. Nebukadnezár – Kr. e. 597-ben járunk – támadást indít
Jeruzsálem ellen, és nem kell soká várnia, hogy lássa Jojachin királyt, amint
előlép, és megadja magát. Jeruzsálemben – jegyzi meg szomorúan a szerző – „nem
maradt senki, csak a föld egyszerű népe”. A babiloni király pedig új vezetőt
állít nekik Jojachin nagybátyja, Mattanja személyében, akinek nevét Cidkijára
változtatja. Ez a szomorú vég jutott Jojachin királynak, aki, miután az Urat
elhagyta, most kénytelen elhagyni városát is, hogy ellenségének foglya legyen.
Imádság
az Egyházért
