A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
Volt abban az időben a jezraeli Nábótnak egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett.
2Szólt
azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: »Add nekem szőlődet, hogy
zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a
házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább
úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.«
3Nábót azt felelte neki: »Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!«
4Ácháb
erre elment házába, bosszankodva s mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a
jezreeli Nábót szólt neki, amikor azt mondta: »Nem adom neked atyáim
örökét« – és ágyára vetette magát, s a falnak fordította arcát, s nem
evett semmit sem.
5Bement
erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: »Mi dolog ez? Miért
szomorodott meg lelked, s miért nem eszel semmit sem?«
6Ő
azt felelte neki: »Beszéltem a jezreeli Nábóttal, s azt mondtam neki:
Add nekem szőlődet, s megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik neked, jobb
szőlőt adok neked érte – s ő azt mondta: ‘Nem adom neked szőlőmet.’«
7Azt
mondta erre neki felesége, Jezabel: »Nagyszerű tekintélyed van, s
pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz
ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót
szőlőjét.«
8Levelet
írt tehát Ácháb nevében, s azt megpecsételte annak gyűrűjével, s
elküldte azokhoz a vénekhez és főemberekhez, akik Nábóttal laktak, s
városában voltak.
9Ez volt pedig a levél tartalma: »Hirdessetek böjtöt, s ültessétek Nábótot a nép elsői közé,
10s
fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis
tanúságot mondják: ‘Káromolta Istent s a királyt’ – s aztán vigyétek ki s
kövezzétek meg, hogy így meghaljon.« –
11Polgártársai,
a vének és a főemberek, akik vele a városban laktak, úgy is
cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik, s amint meg volt írva a
levélben, amelyet nekik küldött:
12böjtöt hirdettek, s Nábótot a nép elsői közé ültették,
13s
odavittek két ördögfia embert, s leültették őket vele szemben, s azok,
tudniillik ezek a szinte ördögi emberek, ezt a tanúságot mondták ellene
az egész sokaság előtt: »Káromolta Nábót Istent s a királyt« – amiért is
kivitték őt a városon kívülre, s agyonkövezték.
14Aztán elküldtek Jezabelhez, s üzenték: »Nábótot megkövezték, s meghalt.«
15Történt
továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték, s
az meghalt, ő így szólt Áchábhoz: »Kelj fel, s foglald el a jezreeli
Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért
odaadni, mert Nábót nem él, hanem meghalt.«
16Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt, s lement a jezreeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.
Achábnak
megtetszett Nabot szőleje, amely a királyi palota szomszédságában volt, hozzá
akarta hát csatolni a palotához, hogy kertet csináljon belőle; az ő szavaival:
„hogy veteményeskertül szolgáljon”. Jól ábrázolja a király szeszélyességét és butaságát,
hogy éppen a szőlőskertet, a termékeny föld és az isteni áldás szimbólumát akarja
átalakítani veteményeskertté. Mi több, Nabot földje a családi örökség részét
képezte, s így annak elidegenítése nem csak szégyenletes, de szinte
szentségtörő dolog. Nabot ezért is utasítja el a király kérését. Az uralkodó
tiszteletben tartja Nabot részben vallásos érvelését, s visszatér a palotába.
Szomorú és dühös, de nem fontolgat további lépéseket. Felesége, Izebel, aki más
földről származik, és nincsenek fenntartásai, kegyetlen tervet készít a helyzet
föloldására: megöleti Nabotot, hogy el lehessen venni tőle a szőlőskertet. Az
ártatlan, de bűnbaknak kikiáltott Nabot kivégzéséhez a mindenkori földi
hatalmat szimbolizáló királyné telhetetlensége és cinizmusa vezet, amihez a magas
rangú, de korrupt elöljárók cinkos viselkedése és a magát oly könnyedén
megvezetni hagyó nép butasága is hozzájárul. A gonosz erős és furfangos: képes
összeesküvést szervezni, ami a bűntársak közt bonyolult hálózatokat sző, és –
ahogy ebben az esetben is – egy igaz ember halálához vezet. Olyan történet ez,
mely hihetetlen erővel idézi föl azt is, ami később Jézussal történik majd,
hisz őt is hamis bűnvádi eljárás után ítélik halálra. Mi mind arra kaptunk
meghívást, hogy ne váljunk a gonosz segédeivé, sem tevékeny közreműködéssel,
sem úgy, hogy saját nyugalmunk érdekében inkább kimaradunk bizonyos
helyzetekből, történésekből. Sajnos még ma is tapasztalhatjuk, hogy ártatlanok
halnak meg igazságtalanságok következtében. Nem hátrálhatunk meg a gonosz
erejével szemben!
Imádság
a szegényekért
