Június 16., kedd

1Kir 21,17–29 – Illés védelmébe veszi Nabotot Achábbal szemben

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

 ¹⁷Ekkor az Úr szózatot intézett a tisbei Illéshez, ezekkel a szavakkal: ¹⁸»Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja ¹⁹és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is.« ²⁰Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: »Hát megtaláltál engem, ellenségedet?« Ő azt mondta: »Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. ²¹Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben ²²és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt. ²³Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. ²⁴Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.« ²⁵Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta, ²⁶s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt. ²⁷Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt. ²⁸Erre az Úr szózatot intézett a tisbei Illéshez, ezekkel a szavakkal: ²⁹»Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára.«

Nabot meggyilkoltatása után Izebel jelzi Achábnak, hogy most már birtokba veheti a szőlőt. A szöveg elmondása szerint: „Fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe, és birtokba vette.” Ebben a mozzanatban élénken kirajzolódik az a kegyetlen igazságtalanság, amihez a minden emberben rejtőző bírvágy vezet. A birtoklás vágyából származik a legvédtelenebbeket és a legkisebbeket sújtó legtöbb igazságtalanság és elnyomás. Nem véletlen az sem, hogy a bibliai prófécia egyik leglényegesebb eleme éppen az emberek közti igazságosságért folytatott küzdelem. A próféták, „Isten emberei” jó tudják, vallási küldetésükhöz hozzátartozik az is, hogy kiálljanak s fölszólaljanak az igazságtalanság és a visszaélések ellen. Az emberek közti egyenlőtlenség, legfőképp pedig azok a megnyilvánulások, melyek tűrhetetlen módon mélyítik a közöttük keletkezett szakadékot, nem csak társadalmi problémát jelentenek. Magát Istent is sérti, ha elnyomást tapasztal, ezért is hívja Illést: „Indulj, menj el Achábhoz… épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.” Illés és Acháb kemény összeütközésbe kerül egymással, s a próféta nem hátrál. Isten igéje ebben az esetben is olyan, mint a kétélű kard, amelyről a Zsidókhoz írt levél szerzője beszél (Zsid 4,12). Egyrészt tudatosítja azt a gonosztettet, amit elkövettek, az igazságtalanságot, amit végbevittek, de ugyanakkor orvosság, mely segít kigyógyítani az emberi szívet a gonoszságból. Ez történik Achábbal is, és amikor az Úr látja Acháb bűnbánatát, újra elküldi hozzá Illést, hogy közölje vele bűnei bocsánatát: dinasztiájának pusztulása egy időre halasztást nyer – nem saját életében következik be, hanem majd fia uralkodása alatt.

Imádság az Úr anyjával, Máriával