1Kir 17,1–6 – Illés próféta Izraelben
1Majd azt mondta a
Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: »Az Úrnak, Izrael
Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz
ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám
szavára.«
2Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 3»Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 4A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.« 5Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 6A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.
2Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: 3»Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 4A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.« 5Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 6A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.
Illés
nevének jelentése: „Jahve az én Istenem”, ami teljes egészében összefoglalja a
próféta életét. Illés tehát a szó szoros értelmében Isten embere. Méghozzá
abban a korban, amikor a vallási válság a tetőfokára hág: Acháb király –
felesége, Izebel föníciai hercegnő hatására – Baál kultuszát pártolta, a
fővárosban oltárt építtetett neki, Jahve tiszteletét pedig üldözte, olyannyira,
hogy még prófétáit is megölette. Isten ebben a drámai helyzetben küldi el
Illést, aki hirtelen, minden előzmény nélkül bukkan föl a történetben. Nem
visel prófétai címet, de állítja, hogy Isten vele van, és ezzel a tekintéllyel
rendeli el a szárazságot. Azt mondhatnánk, ereje egyedül szavaiban van, s így
kezdi meg nyílt harcát a Baál-imádattal szemben. Az Úr a rettenetes csapások
közepette Illést a Kerit-patakhoz küldi. Ez a hely talán egy menedékháznál is
jobban szimbolizálja a félrevonulást, a mindennapi gondoktól való elvonulást,
amelyben az Úr bölcsebbé tudja alakítani a tanítványok szívét. Nem véletlen,
hogy az egyiptomi szerzetesség atyjának, Remete Szent Antalnak a keleti és a
nyugati egyházra egyaránt nagy hatást gyakorló Legendájában Illés a
szerzetes archetípusaként jelenik meg, aki egész életét az Úrnak szenteli, s
akit az Úr válaszul mindenben támogat. A prófétát, akár a tanítványt, az Úr
táplálja: „S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst.” Az történik
vele, amit Jézus is megígér a tanítványoknak: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne
kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei
Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten
országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt
6,31–33)
Imádság
a szegényekért
